Stimulánsok, alkohol, idegméreg és állati eredetű hormon
A legelső dopping használat az ókorba nyúlik vissza, amikor is a bika hím ivarmirigyét (herét) fogyasztó sportolók aminek a hatásától erőnövekedésről számoltak be. A férfi ivarmirigy fogyasztásához tesztoszteron növekedést párosítottak és így még nagyobb izomkötegek kialakulását, de akadtak sportolók akik nagy mennyiségű napi 10-15kg hús elfogyasztásával értek el a kívánt izom-tömeg növekedést.
Az egyik legelső dopping-botrányt az 1807-es angliai gyaloglóverseny résztvevője, Abraham Wood kavarta ópiumfogyasztással, amivel a 24h-s ébrenléti állapotát biztosította. Ezt követően a 19. században a különböző stimulánsoké volt a főszerep: koffein, kokain, alkohol. Thomas Hicks azonban brandy mellett sztrichnint is kapott, ami egy igen erős idegméreg, de rövidtávon élénkíti a vérkeringést.
A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség, 1928-ban megtiltotta a doppingszerek használatát, amit más szövetségek is követtek, de a tesztelés hiányában tovább folytatódott a kiterjedt stimulánsok és teljesítménynövelő szerek használata.
A produktivitás specifikus sportok, mint például a kerékpározás igen nagy és hosszú kitartóképességet igényel, amit a stimulánsok hosszú távú használata igen nagyfokú egészségkárosítással párosít. Emiatt fordult le holtan kerékpárjáról 1960-ban Knud Enemark Jensen, Dán kerékpáros, szervezetében nagymennyiségű amfetamint találtak. Az eset 40 évvel a doppingolást betiltó szerveződések és erőfeszítések után történt, ezért 6 évvel rá már az UCI és a FIFA is bevezette a rendezvényein a kötelező jellegű doppingteszt-szűréseket.
