A bicikli hajtásának egyik legfontosabb eleme a középrész, amely ülésvázcső, az alsó vázcső és a láncvillák találkozásában található hajtómű csapágyházban helyezkedik el. A középrészhez csatlakozik a két hajtókar a pedálokkal és a lánckerékkel.
Típusai
A kerékpár-technológia fejlődése során több típus is kialakult.
A hagyományos középrész kónuszos tengelyből, csapágyból (golyóskoszorú), valamint a rögzítést szolgáló állítható csapágycsészékből áll. A hagyományos középtengelyhez ékkel rögzíthető a hajtókar, ezért ékes tengelynek is nevezik. Ilyeneket már csak a régi, körülbelül 20 éves és annál idősebb járgányokon találhatunk. Legnagyobb hátránya a nehézkes szerelésen túl az, hogy használat közben az ék könnyen roncsolódik és a kilazulást követően hamar cserére szorul.
Az újabb, négyszöges tengelyek sokkal tartósabbak. Csonka négyzetes gúla kiképzésüknek köszönhetően a hajtókar már pontosabban, holtjáték nélkül illeszkedik. A rögzítésről csavar gondoskodik, amely nincsen kitéve a hajtás közben roncsoló erőhatásnak.
Az Octalink rendszerű bordástengelyes középrész és hajtókar már a legmodernebb megoldás, azonban a legtöbb kerékpárt még mindig a négyszöges tengelyekkel szerelik.
Csapágyazás
A középrész csapágyazása is különböző lehet. Mivel a vázakban a középrész rögzítése szabványos, a hagyományos golyós csapágyas megoldások helyére már úgynevezett ipari csapágyas megoldást is helyezhetünk. Ezek jobban bírják a terhelést és kialakításukból adódóan kevésbé szennyeződnek, kopnak. Az újabb, monoblokk elnevezésű középrészeket nem darabonként kell beszerelni (a ház, a tengely és a csapágyak össze vannak szerelve), csupán rögzíteni kell a vázba.
A középrészt menetes rögzítéssel helyezik a hajtómű csapágyházba. A legtöbb kerékpár angol vagy olasz szabvány menetes kialakítású, ezekhez mindig kapható monoblokk. A régebbi francia (jellemzően Peugeot) vázakhoz lényegesen nagyobb gondot okoz az alkatrész cseréje.
