Lefèvre útvonala elsőként a Vosges-t foglalta magában, majd 1910 után a Pireneusok is részévé vált. Abban az évben a col d’Alsace (1709 m) megmászása, sokak számára hatalmas kihívást jelentett, a versenyzőknek pótkerekekkel a hátukon és az élelmiszer csomagjukkal a kormányon kellett feljutniuk a hegyre, szamár által használt ösvényeken. Ezt nagyban megnehezítette még a kerékpár egy sebességes áttéte.
1911-ben már az Alpokat is belevonták a Pireneusokban sikeresen teljesített szakaszok után. 2 115 m-el a Tourmalet, majd más csúcsok is belekerültek az útvonalba. Nyáron a lelkes sportolók és amatőrök is kipróbálták és próbáratették magukat a Tour hegyi szakaszain.
A pálya meredeksége, hossza és elhelyezkedése szerint sorolható be a Tor szótárba ahol az 1-es a legnehezebb és a 4-es a legkönnyebb jelzésű hegyi szakasz. A ’hors catégorie’, ami a besoroláson kívül esik, pl: Col du Tourmalet (2115 m), Mont Ventoux (1912 m), Col du Galibier (2645 m) vagy a Hauticam, ahol 1520 m-ig megy a Tour. A hegyre egy 15,8 km-es emelkedőn lehet feljutni ami általánosan 6,8%-os, helyenként viszont 10%-os szakaszokkal is rendelkezik.
Forrás: Tour de France
