Suppan Márton

Suppan Márton 1990. február 28-án született Budapesten.  Sportága a cross country, a BringaBanda - SWAT csapat tagja. Íme, a története:

Ezerkilencszázkilencven február huszonnyolcadikán itt, a harmadik kerületben születtem, azóta ezen a környéken élek. Olimpiai futó akartam lenni. Tizenkét éve. Aztán tájfutottam egy évig, majd kétezerben elindultam két osztálytársammal (Dancsuly Dávid és Újvári Boldizsár) életem első bringa versenyén, a Cross Kovácsin. Harmadik lettem. Itt szétváltak útjaink két osztály-, és immár bringás társammal, mivel iskolát váltottam. Végül kétezer három volt az első évem, hogy komolyan csináltam, alapozással készültem az évre, ekkor Dávid már válogatott volt, Bobo pedig a BMX-es életbe vetette bele magát, nem kevés sikerrel. Ez az év volt az első hatosztályos gimnáziumban eltöltött időszak, méghozzá a Budapesti Piarista Gimnázium padjaiban.
Kétezer négyben válogatottként kezdtem az évet, Magyar Bajnok lettem, s megnyertem az év végi összetettet. Kétezer ötben összekerültem a nálam egy évvel idősebb Dáviddal, és Koczka Danival. Emlékezetesen nagy csatákat vívtunk, végül sikerült megnyernem első évesként a Magyar Bajnokságot, az év végi összetettben a második helyre volt elég pontjaim száma. Ezt a három évet nevezhetnénk pályafutásom első szakaszának, a Trek Józsefhegyi Se-ben eltöltött felhőtlen három tanulóév volt ez, a kezdés hatalmas lendületével. Nagy lökést kaptam csapatomtól, s edzőmtől, Molnár Dénestől, azt hiszem, ennél jobban nem is indulhatott volna.
Kétezer hatban csapatot, edzőt, és bringát váltottam. Lőrincz Olivér készített fel szponzortól kapott szép Vario-m nyergében. Jól indult az év; az első verseny után rögtön az osztrák ranglista élére álltam. Itthon egy hirtelen feltörő ellenféllel, Juhász Zsolttal nem bírtam az egész év során. Itt kell megemlítenem, hogy erre az évre ajánlatot kaptam Zsolti csapatától, a Csömöriektől, amit visszautasítottam, s így utólag látom, talán ez volt a biciklizésem alatt hozott legrosszabb döntés.
A kétezer hetes szezonnak nagy lendülettel vágtam neki, a téli hónapokban emlékezetes csatában sikerült legyőznöm a Szekszárdi csapatot a CX Magyar Bajnokságok. Az év megint csak jól indult, Gardai edzőtábor, majd Győzelem az első Magyar Kupán Csesztvén, melyen életem legjobb formájában tekerhettem Magellan Pixysem nyergében. Edzettem. Túl keményen. Megroppantam, túledzettem magamat, visszafordíthatatlan módon. Ez az évem teljesen elúszott, főleg az edzői figyelmetlenségnek köszönhetően, így májusban áttértem Benkó Laci irányítása alá.
Most pedig itt vagyok, egy nehézkesen, nagy kételyek között indult alapozás első felében, s a minden tőlem telhető munka megtétele mellett csak reménykedhetem benne, hogy a tavalyi túledzés nem okozott maradandó károkat szervezetemben, s végre visszatérhetek oda, ahova teremtettek, a dobogó csúcsára!

Forrás és további információ: www.cyclingman.hu