A Természettudományi Közlöny 1901-es apró közleménye a kerékpározás egészségre gyakrolot pozitív hatásáról
A kerékpározás egészségi szempontból. A kerékpározás nemcsak mint idõkímélõ jön számba, hanem egészségi szempontból is megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a nagyváros egészségtelen légkörében élõ embernek.
Már nevelésünk iránya olyan, hogy tisztán ülõ életmódra szorít, s már a dolgát lelkiismeretesen végzõ tanulónak "sincs ideje" sem kedve a testgyakorlatokhoz. Pedig ugyancsak helyesen figyelmeztet Mosso, hogy a testedzés szellemi életünk és fejlõdésünk elengedhetetlen alapja. Késõbbi életünk ismét csak szobai munkára, íróasztal mellé kényszerít.
A kerékpár azonban idõkímélõ eszköz számba megy, s ennek révén, hogy úgy mondjuk, belopja a testmozgást a minden izommunkától irtózó modern ember életébe.
Pár percz alatt elhagyjuk rajta a város egészségtelen légkörét s kedvezõbb egészségi viszonyok közé jutunk.
De nézzük a dolog élettani oldalait. A kerékpáros munkája izommunka, mely a testnek csaknem egész izomrendszerét egyenlõen munkába veszi. Ügyelnie kell tartására, hogy egyensúlyát el ne veszítse, irányítani kell a kormányrudat, s hajtani magát a gépet. Az egyenes tartás föltételezi a hátizmok megfeszítését, a kormányrúd pedig a karok izomerejét fogja munkába, s e munka nem csekély, úgy hogy a kerékpározást egyáltalán nem tekinthetjük tisztán a lábakat megerõltetõ egyoldalú izommunkának.
Forrás
Természettudományi Közlöny, XXXIII. kötet, 1901.
